Jonathermál kemping, Kiskunmajsa

 Már, ahogy belépünk a kemping kapuján, felháborító kép fogad minket. A fűben szana-széjjel ittas dolgozók. A fűnyíró traktoron, butykossal a zsebében alszik valaki, arrébb piálva kártyázgatók, egy kint felejtett hordó csapja alatt pedig hulla részegen fekszik egy férfi. Hát miféle hely ez?

Na, nem kell megijedni, csak a szombaton rendezendő szüreti mulatság díszletei fogadják a kedves vendégeket, és igen békés természetű alkoholisták ők, hiszen szalmából, kócból, ócska ruhadarabokból készültek.

A Jonathermál kemping, mint minden évben, most is megrendezte, ezen a hétvégén  a szüreti programját, melyre az MHKK, és társ klubjainak tagjai is hivatalosak voltak. A gyökeret vert német lakójárművek között elég nehéz volt már a korábban, hét elején megérkezőknek is helyet találni. Több alkalommal is láttam germán barátaink arcán a felháborodást, mikor egy-egy magyar egység túl közel hozzájuk próbált magának helyet szorítani. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy praktikusabb a boxokra osztott kemping, mert ott mindenkinek meg van a jól behatárolt területe, amivel gazdálkodhat. Nyugati barátaink szeretnek jó szellősen, egymástól jókora távolságban leállítani járművüket, de ez a távolság már nagyon kicsi, ha közéjük próbál valaki állni. Reméljük, 2014-re, mikor itt lesz az Európa találkozó, ez a kérdés megoldást nyer.

Néhányan, akik időmilliomos nyugdíjasként már a hét elején kitelepültünk, kifogtunk három nagyon szép napot, nyugodtan lehetett a medencék között nedvesen is jönni-menni, és a hullám medence is üzemelt, mindhárom nap. Sajnos ezután romlott az idő, és borongós napok következtek. Eső is esett, de jelentéktelen mennyiségű, így még a gazdálkodók sem örülhettek, hogy vége az aszálynak, nekünk meg jobb lett volna, ha ennyi sem esik.

Szombatra aztán szép őszi idő sikeredett, nem gátolta semmi, hogy jól érezzük magunkat.

A programok jó része a rendszeresen ide látogatóknak nem hozott sok újat, a kínálat a megszokott volt, csak a fellépők voltak mások. Még a kirakodó vásáron részt vevő árusok, mesteremberek között is sok ismerős arc akadt. De a must édes volt, a szilvalekvár is jól sikerült, az enni és innivalók között is kedvünkre válogathattunk, szólt a zene, sütött a nap- kell ennél több ahhoz, hogy jól érezzük magunkat?

Nyilván nem lehet éveken keresztül, mindig újat kitalálni, aki most jött először, annak

újdonság volt minden, a visszatérő vendégek meg legfeljebb kihagytak egy-egy már ismert programot.

A megszokott résztvevők között újra itt voltak a veterán motorosok, déltájban pedig a kemping és a fürdő közötti „felvonulási területen” a helyi zsargonban csettegőnek keresztelt járműcsodák gyülekeztek. Ezek, a mindenféle járműalkatrészekből összeállított haszonjárművek voltak régen a szegény ember teherautói, traktorai. Némelyikük kész mérnöki alkotás, és lehet, hogy nem szépek, de a végtelenségig célszerűek.

A délutáni órákban alakult ki az igazi vásári hangulat, a nagy jövés-menésben, ha kedvére valót hallott az ember a „színpad” felől, hát oda sietett, aztán tovább, kádár mestert nézni, kötélverést gyakorolni, kovácsot csodálni, csecsebecsék közt válogatni. A napi fáradtság után pedig zenével, tánccal lazíthatott, akiben volt még energia.

Legtöbbünk számára a lényeg persze az volt, hogy ismét találkozhattunk, beszélgethettünk, és dagonyázhattunk, na meg néha koccinthattunk barátainkkal, ismerőseinkkel.

 Kiskunmajsa, 2012. 09. 10-17.

                                                                   Mikola István és Györgyi